The Ninety-Day Grain

The bar in Kirkwall had five tables and a fire, and the door opened straight onto a street of grey stone with the cathedral at the top of it. Polly took the table nearest the heat, because after a day on the water there is no other table. "Can I see the menu?" she asked, and got a card with fewer things on it than she expected and more of them local.

A kirkwalli kocsmában öt asztal volt és egy tűz, az ajtó pedig egyenesen egy szürke kőből épült utcára nyílt, a tetején a székesegyházzal. Polly a meleghez legközelebbi asztalt választotta, mert egy vízen töltött nap után nincs másik asztal. "Megnézhetem az étlapot?", kérdezte, és olyan lapot kapott, amelyen kevesebb dolog volt, mint várta, és több belőlük helyi.

"Could you recommend a good dish?" The owner was a heron, which is a bird built for standing behind a counter, and she recommended the bannock without hesitation. Bere is a barley they have grown here for centuries, a six-row grain sometimes called the ninety-day barley because it ripens fast enough to finish inside a northern summer. Milled into beremeal it makes a flat, dark bannock that tastes of the field it came out of.

"Tudna ajánlani egy jó ételt?" A tulajdonos egy szürke gém volt, márpedig ez olyan madár, amely pult mögött állásra készült, és habozás nélkül a bannockot ajánlotta. A bere olyan árpa, amelyet itt évszázadok óta termesztenek, hatsoros gabona, amelyet néha a kilencven nap árpájának hívnak, mert elég gyorsan érik ahhoz, hogy beleférjen egy északi nyárba. Lisztté őrölve lapos, sötét lepényt ad, amelynek annak a földnek az íze van, ahonnan jött.

"Do you have vegetarian options?" Polly asked, and the heron pointed back at the same line on the card. Bannock, butter, and crowdie, the soft fresh cheese the farms have always made. The same grain has a second life across town at the distillery under the tower, working since seventeen ninety-eight, where the whole street smells of warm malt on the right morning.

"Van vegetáriánus lehetőség?", kérdezte Polly, mire a gém megint ugyanarra a sorra mutatott a lapon. Bannock, vaj és crowdie, az a lágy friss sajt, amelyet a gazdaságok mindig is készítettek. Ugyanennek a gabonának van egy második élete a város másik végén, a torony alatti szeszfőzdében, amely ezerhétszázkilencvennyolc óta dolgozik, és a megfelelő reggelen az egész utca meleg maláta szagú.

"Can we get the bill, please?" Polly said when the plate was empty, and the heron took her time bringing it, which is a compliment. Outside, the wind had dropped to the level the islands consider still. Polly walked up the grey street past the red sandstone of the cathedral with the taste of a hard climate on the roof of her mouth.

"Kérhetnénk a számlát?", mondta Polly, amikor a tányér kiürült, és a gém ráérősen hozta, ami bók. Kint a szél leesett arra a szintre, amit a szigetek szélcsendnek tartanak. Polly felment a szürke utcán a székesegyház vörös homokköve mellett, egy kemény éghajlat ízével a szájában.