Édesvíz odalent

A lépcső utolsó része más. A szikla már nem száraz. Sötétebb és hidegebb lesz a lába alatt. Nedves kő szaga van. Lent egy alacsony barlang van, és a víz fénye mozog a mennyezetén.

The last part of the staircase is different. The rock is not dry any more. It gets darker and colder under her feet. There is a smell of wet stone. At the bottom there is a low cave, and light from the water moves across its roof.

És ott, közvetlenül a tenger mellett, édesvíz jön ki a sziklából. Polly megkóstolja. Hideg és édes. Nem kellene itt lennie. És ez az oka mindennek, ami fölötte van.

And there, right next to the sea, fresh water is coming out of the rock. Polly tastes it. It is cold and sweet. It should not be there. And it is the reason for everything above her.

Így működik. A szikla tetején mészkő van. Az eső nem folyik le a mészkőről. Beszivárog. A víz kis repedéseket talál, és a kő belsejében halad lefelé. Az édesvíz könnyebb a tengervíznél, így egészen a szikla aljáig lejuthat, és amikor odaér, még mindig édes.

This is how it works. The land on top of the cliff is limestone. Rain does not run off limestone. It sinks into it. The water finds small cracks and travels down inside the stone. Fresh water is lighter than sea water, so it can come all the way down to the bottom of the cliff and still be fresh when it arrives.

Most már érthető a lépcső. Nem katonák, és nem egy éjszaka. Valószínűleg szerzetesek voltak, akik évekig lassan vágták lefelé, hogy elérjék ezt a vizet. Egy sziklán álló városnak lehetnek magas falai és csodás kilátása, és mégsem lehet mit innia.

Now the staircase makes sense. Not soldiers, and not one night. It was probably monks, cutting down slowly for years to reach this water. A town on a cliff can have high walls and a great view and still have nothing to drink.