A sóvirág

A nap forró és csendes volt. Este a medencék simák és nyugodtak voltak. Polly egy medence szélén állt és várt.

The day was hot and still. In the evening, the pools were flat and quiet. Polly stood at the edge of a pool and waited.

Aztán vékony fehér kristályok nőttek a víz tetején. Olyanok voltak, mint a jégvirág. A munkások sóvirágnak hívják őket. Csak nyugodt, meleg napokon jönnek. Ez a legfinomabb só.

Then thin white crystals grew on the top of the water. They looked like frost. The workers call them the flower of salt. They come only on calm, warm days. This is the finest salt of all.

Egy munkás jött egy finom hálóval, egy hosszú fakereten. Nagyon óvatosan kiemelte a fehér virágokat. Polly leült a keret végére, és nézte.

A worker came with a fine net on a long wooden frame. He lifted the white flowers very gently. Polly sat on the end of the frame and watched.

A nap lement. A medencék rózsaszínűek és narancssárgák lettek. Egy pici kristály ült Polly tollán. Megkóstolta. A tenger és a nap íze volt.

The sun went down. The pools turned pink and orange. One tiny crystal sat on Polly's feather. She tasted it. It tasted of the sea and the sun.