Édesvíz a tengeri szikla tövében

A lépcső utolsó szakasza más. A szikla már nem száraz. Sötétebb és hűvösebb lesz a lába alatt, nedves kő szaga terjeng, és a vízről felverődő fény mozgó csíkokat vet egy alacsony barlang mennyezetére odalent.

The last stretch of the staircase is different. The rock stops being dry. It goes darker and cooler under her feet, and there is a smell of wet stone, and the light coming up off the water throws moving lines across the ceiling of a low cave at the bottom.

És ott, a tenger szintjén, néhány lépésnyire a sós víztől, édesvíz buzog elő a sziklából. Polly odadugja a csőrét. Hideg, édes, és semmi keresnivalója nem volna itt, mégis ez az oka mindennek, ami fölötte van.

And there, at the level of the sea, with salt water a few steps away, fresh water is coming out of the rock. Polly puts her beak to it. It is cold and it is sweet and it is entirely wrong, and it is the reason for everything above her.

Így működik. A szikla tetején mészkő van, és a mészkőről nem úgy folyik le az eső, mint más kőzetekről. Elszivárog. Repedéseket keres, kitágítja őket, és a kő belsejében vándorol lefelé, s mivel az édesvíz könnyebb a tengervíznél, egészen a szikla tövéig lejuthat, és még mindig édesen érkezik meg, épp a vízvonalnál, mielőtt a tengernek alkalma volna összekeveredni vele.

It works like this. The land on top of the cliff is limestone, and rain does not run off limestone the way it runs off other rock. It sinks. It finds cracks and widens them and travels down through the inside of the stone, and because fresh water is lighter than sea water it can come all the way to the bottom of the cliff and arrive still fresh, right at the water line, before the sea gets a chance to mix with it.

Így már érthető a lépcső. Nem katonák, és nem egyetlen éjszaka. Valószínűleg szerzetesek, akik évekig türelmesen vájták magukat lefelé egy forrás felé, amelyről tudták, hogy ott van, mert egy szikla tetején álló városnak lehetnek falai és tornyai, kilátása az egész szorosra, és mégis mindenét elveszítheti, ha nincs egy korty vize.

So now the staircase makes sense. Not soldiers, and not one night. Monks, most likely, cutting patiently downward over years toward a spring they knew was there, because a town on top of a cliff can have walls and towers and a view over the whole strait and still lose everything for the want of a drink of water.