A város, amely a peremen áll

A szél előbb érkezik, mint a szárazföld. Polly vele száll dél felé Korzika partja mentén, mígnem a sziget egyszerűen véget ér, és ott van előtte a nyílt víz, a vízen túl pedig egy másik sziget, alacsonyan és kéken fekszik a láthatáron. Az ott Szardínia. A kettejük közti csatornát Bonifacio-szorosnak hívják, és a szél úgy zúdul át rajta, mint víz a nyitott kapun.

The wind arrives before the land does. Polly rides it south along the coast of Corsica until the island simply stops, and there in front of her is open water, and beyond the water another island lying low and blue on the horizon. That is Sardinia. The channel between them is called the Strait of Bonifacio, and the wind pours through it like water through a gate.

Visszafordul a sziklafal felé, és meglátja a várost. Fehér mészkövön ül, egészen a peremen, a házak magasak, keskenyek és egymáshoz préselődnek, krémszínűek és halvány okkersárgák, zsalugátereiket behajtották a délutáni fény elől. Ami megállítja a levegőben, az a falak alja. Nincs rés. A házak köve egyenesen a szikla kövébe fut, a szikla pedig nagyjából hetven métert zuhan a tengerig. Ez a város nem a perem közelében áll. Magán a peremen áll.

She turns back toward the cliff and sees the town. It sits on white limestone, right at the lip, and the houses are tall and narrow and pressed together, cream and pale ochre, their shutters closed against the afternoon light. What makes her stop in the air is the bottom of the walls. There is no gap. The stone of the houses runs straight into the stone of the cliff, and the cliff drops about seventy meters to the sea. This town does not stand near the edge. It stands on it.

Polly leszáll egy várfalra, és áttekint rajta. Alatta a szikla sápadt és száraz, a só simára csiszolta, és sirályok köröznek a fal és a víz közti űrben. Aztán észrevesz valamit, ami nem illik ide. A sziklafalba keskeny vájatot vágtak, meredeken fut lefelé, és a vájatban lépcsőfokok vannak.

Polly lands on a rampart and looks over. Below her the rock is pale and dry and scoured by salt, and gulls turn in the space between the wall and the water. Then she notices something that does not belong. A narrow groove has been cut into the cliff face, running down at a steep angle, and inside that groove there are steps.

Megpróbálja megszámolni őket, mielőtt elfogy a fény, aztán feladja. Több a lépcsőfok, mint amennyit lát, és valahol lent, az árnyékban érnek véget. A tenger kitartóan, lassan morajlik a sziklán. Polly elhatározza, hogy lemegy oda.

She tries to count them before the light goes, and gives up. There are more steps than she can see, and they end somewhere below in shadow. The sea keeps up its slow noise against the rock. Polly decides that she is going down there.