A város konyhája hajnalban

Mielőtt felkelt a nap, a piac már hangos volt. Az Ómicsó szűk sorokból áll, egy tető alatt. Az árusok jégre teszik a halat, szép sorokban. A padló nedves volt. Mindennek hideg só szaga volt.

Ez a piac ezerhétszázhuszonegyben indult. A régi urak egy helyre tették az összes élelmiszerárust, a vár mellé. Azóta alig változott. Az emberek a város konyhájának hívják.

A téli reggelek a leghangosabbak. A rákszezon novemberben kezdődik. A nagy rákok faládákban fekszenek. Mindegyik rákon van egy címke a kikötőjéről. A legnagyobbak nagyon sokba kerülnek.

Késő délelőttre vége. A ládákat egymásra rakják. Valaki felmossa a padlót. Polly egy üres dobozon ült és nézte.