The Octopus That Slipped Its Lock

In two thousand sixteen, staff at a small aquarium in New Zealand arrived one morning to a genuine mystery. One of their octopuses, an unremarkable looking creature named Inky, had vanished from his tank overnight. No glass had been broken and no alarm had sounded. He had simply gone, as if he had never been there at all.

Kétezertizenhatban egy kis új-zélandi akvárium dolgozói egy reggel valódi rejtélyre ébredtek. Az egyik polipjuk, egy jelentéktelen külsejű állat, névre hallgatva Inky, egyik napról a másikra eltűnt a medencéjéből. Nem tört üveg, és riasztó sem szólalt meg. Egyszerűen eltűnt, mintha sosem lett volna ott.

A search of the building eventually supplied the answer. Under cover of darkness, Inky had prised open the lid of his own tank, then dragged his body across the cold floor to a narrow drainpipe leading to the ocean. He squeezed inside, worked his way through several metres of tight metal piping, and slid out into open water. By sunrise, he was free.

Az épület átkutatása végül választ adott. A sötétség leple alatt Inky felfeszítette saját medencéjének fedelét, majd testét a hideg padlón át egy keskeny, az óceánba vezető lefolyócsőig vonszolta. Bepréselte magát, több méteres szűk fémcsövön verekedte át magát, és kicsusszant a nyílt vízbe. Napkeltére szabad volt.

What makes the story remarkable is not just what Inky did, but what it reveals about how an octopus thinks. Octopuses rank among the most intelligent creatures alive, with roughly as many neurons as a dog. Most of those neurons sit not in the head but along the arms, so each arm operates with a degree of independence, almost as though it had a mind of its own.

A történetet nem csupán az teszi figyelemre méltóvá, amit Inky tett, hanem az is, amit elárul arról, hogyan gondolkodik egy polip. A polipok a ma élő legintelligensebb lények közé tartoznak, nagyjából annyi neuronnal, mint egy kutyának. A legtöbb neuron nem a fejben, hanem a karok mentén helyezkedik el, így minden kar bizonyos fokú önállósággal működik, szinte mintha saját elmével rendelkezne.

This intelligence turns up again and again in laboratories worldwide. Octopuses have learned to unscrew jar lids to reach food, solved multi step puzzles to retrieve a piece of crab from a locked box, and even recognised individual researchers by sight, squirting water at the ones they seemed to dislike.

Ez az intelligencia világszerte, laboratóriumban laboratórium után megmutatkozik. A polipok megtanulták kicsavarni az üvegek tetejét, hogy hozzáférjenek az ételhez, többlépcsős rejtvényeket oldottak meg, hogy egy zárt dobozból kihalásszanak egy darab rákot, sőt látásból felismerték az egyes kutatókat, és vízzel fröcskölték meg azokat, akiket láthatóan nem kedveltek.

Even so, scientists still cannot fully explain how such intelligence arose. It evolved along an entirely separate branch of life, long before mammals existed, which is why meeting an octopus's mind feels like the closest thing on Earth to meeting an alien one.

Mindezek ellenére a tudósok még mindig nem tudják teljesen megmagyarázni, hogyan alakult ki ez az intelligencia. Az élet egy egészen külön ágán fejlődött ki, jóval az emlősök megjelenése előtt, ezért egy polip elméjével találkozni a Földön a legközelebb áll ahhoz, mintha egy idegen elmével találkoznánk.

Inky himself was never seen again. The aquarium eventually replaced him with another octopus, though this time they made sure the new tank would be considerably harder to escape from.

Magát Inkyt soha többé nem látták. Az akvárium végül egy másik polippal pótolta, ezúttal azonban gondoskodtak róla, hogy az új medencéből jóval nehezebb legyen megszökni.