Addig verik, amíg szinte semmi sem marad belőle

Egy kis utcában Polly egy műhelyt talált. Egy gép újra és újra nagyot ütött. Egy mester ült egy alacsony padnál. A papír magasra volt rakva. Az arany a papírlapok között feküdt.

Ebben a városban készül szinte az összes japán aranyfüst. Ez már négyszáz éve így van. Egy érme nagyságú aranydarabból akkora lap lesz, mint egy tatami a padlón. A lap olyan vékony, hogy a fény áthatol rajta.

Az időjárás segít. Az aranyfüst utálja a száraz, mozgó levegőt. Itt a levegő párás és csendes. A papír is fontos.

Az aranyat senki nem érintheti meg ujjal. A munkások bambuszeszközzel emelik fel. Polly nagyon mozdulatlanul állt.