A város, amely megmenekült

Kanazava a Japán-tenger és a hegyek között fekszik. A régi belváros két oldalán egy-egy folyó folyik. Polly szürke cseréptetők és szűk, minden ok nélkül kanyargó utcák fölött repült be. Egy hídkorlátra szállt le, a tenger felé siető barna víz fölött.

A legtöbb ekkora japán város belvárosa újnak látszik, mert a legtöbb leégett. A háború utolsó évében, ezerkilencszáznegyvennégyben és ezerkilencszáznegyvenötben a bombázások sorra elpusztították a fából épült városközpontokat. Kanazavában nem volt nagy hadiüzem. A várost megkímélték. Így az itteni óváros nem másolat. Ez az igazi.

Ennek a szerencsének köszönhetően Kanazavában olyan utcahálózat maradt, amilyen máshol már szinte sehol. Az utcák kanyarodnak, megállnak, visszafordulnak. A régi nagyurak szándékosan építették így, hogy a támadó sereg eltévedjen a városban, és ne érjen el a kapukig. A régi szamurájnegyedet ma is vályogfalak szegélyezik.

A közepén egy alacsony domb állt, sápadt tetőkkel és hosszú kőfalakkal, mellette pedig egy híres kerttel. Polly elhagyta a hidat, és arrafelé repült.