A teniszmeccs, ami három napig tartott

Kétezertízben a wimbledoni tornán két játékos lépett pályára a tizennyolcas pályán egy első fordulós mérkőzésen. Senki nem várt semmi különöset. John Isner amerikai volt, magas, erős adogatással. Nicolas Mahut francia volt, alacsonyabb rangsorolású, és a teniszen kívül nem volt híres. A mérkőzést egy délutánra tervezték.

At Wimbledon in 2010, two players walked onto Court 18 for a first-round match. Nobody expected anything special. John Isner was an American, tall, with a powerful serve. Nicolas Mahut was French, lower-ranked, and not famous outside of tennis. Their match was scheduled for one afternoon.

Nem ért véget aznap délután. A következő napon sem ért véget.

It did not end that afternoon. It did not end the next day either.

A két játékos kedden, június huszonkettedikén kezdte meg a mérkőzést. Egyikük sem tudta megtörni a másik adogatását. Lejátszottak három szettet, majd négyet. Estére, amikor az állás két szettnél állt, a bíró leállította a mérkőzést a gyenge fény miatt. Másnap kellett befejezniük.

The two players began their match on Tuesday, June 22. Neither of them could break the other one's serve. They played through three sets, then four. By evening, with the score at two sets all, the umpire stopped the match because of fading light. They would have to finish tomorrow.

Szerdán visszatértek. Lejátszották az ötödik szettet, amelyben Wimbledonban nincs rövidítés. Két játékkal kellett megnyerniük. Az állás egyre emelkedett: tíz-tíz, húsz-húsz, harminc-harminc. Mahut tartotta az adogatását. Isner is tartotta a magáét. Végül elérték az ötvenkilenc-ötvenkilenc állást. A közönség csendben nézte, szinte zavartan. A mérkőzést újra le kellett állítani. Megint a fény miatt.

On Wednesday, they came back. They played the fifth set, which has no tiebreak at Wimbledon. They would have to win it by two games. The score climbed: 10-10, 20-20, 30-30. Mahut held his serve. Isner held his. Eventually it reached 59-59. The crowd watched, silent, almost embarrassed. The match had to be stopped again. Light, once more.

Csütörtökön, több mint tíz óra pályán töltött idő után, John Isner végre megtörte kimerült ellenfele adogatását. Az ötödik szett végeredménye hetven-hatvannyolc lett. Az egész mérkőzés tizenegy óra öt percig tartott. Mahut százhárom ászt ütött, és mégis veszített.

On Thursday, after over ten hours on the court, John Isner finally broke the serve of his exhausted opponent. The final score in the fifth set was 70-68. The entire match lasted 11 hours and 5 minutes. Mahut hit 103 aces and still lost.

Amikor véget ért, egyik játékos sem tudott rendesen megszólalni a kamerák előtt. Mindkettőjüknek kis érmet adtak az esemény emlékére. Magára a pályára is kis emléktáblát helyeztek. Évekkel később ez még mindig a valaha lejátszott leghosszabb teniszmérkőzés, és a teniszvilágban a legtöbben úgy gondolják, hogy ezt sosem fogják megdönteni.

When it was over, neither player could speak well to the cameras. Both were given small medals to mark what had happened. The court itself got a small plaque added to it. Years later, it is still the longest tennis match ever played, and most people in tennis believe it will never be beaten.