Fehér tetők, hosszú falak

A vár területe a domb tetején kitárul. Inkább falakkal körülvett fennsíknak hat, mint erődnek. Hosszú kőfalak futnak a száraz várárok mellett. Nem magasak, hanem szélesek. Fölöttük lapos, zöld mező terül el, ahol egykor a fő torony állt. Polly végigsétált az egyik fal tetején.

Az itteni tetők fehérek. Nem festették őket, és nem agyagból készültek. A zsindely ólomból van. Az ólom az időjárásban lágy, krétás szürke lesz, és az ég előtt fehérnek látszik. Az itteniek szerint háború idején a tetőt be lehetett olvasztani lőszernek.

A falak olyanok, mint a kőművesmunka múzeuma. Az egyik részen a kövek durvák, szemre illesztették össze őket. Egy másikon szögletesre faragták, és olyan szorosan rakták le, hogy kés sem fér közéjük. Máshol hosszú, lapos kövek adnak ki egy mintát. A Maeda urak a sógun után a leggazdagabbak voltak Japánban, így a szépségért is tudtak fizetni, nemcsak a védelemért.

A vár többször leégett. Régi rajzok alapján építették újjá, szegek nélkül. Az Isikava kapu régebbi, ezerhétszáznyolcvannyolcban újították fel. Polly a sápadt tetején ült.