A város konyhája hajnalban

Jóval napkelte előtt már hangosak voltak a vár melletti fedett utcák. Az Ómicsó szűk sorokból álló piac, egyetlen tető alatt. Amíg a város alszik, a halárusok kiterítik az éjszakai fogást a tört jégre. Sárgafarkú hal, tintahal és lapos ezüst halak fekszenek szép sorokban. A padlón folyik a víz, és mindennek hideg só szaga van.

A piac ezerhétszázhuszonegy óta csinálja ezt. Az uralkodó család a vár kapui mellé gyűjtötte a város élelmiszerárusait. Három évszázad múlva alig változott valami. Az itteniek egyszerűen konyhának hívják. Ma is ez látja el az éttermeket, a teaházakat és a város otthonait.

A leghangosabb reggelek télen jönnek. A hórák szezonja novemberben kezdődik. Az árverés csarnokát megtöltik a faládák, bennük a hátukon fekvő rákokkal. Mindegyik rák ollóján kis címke jelzi, melyik kikötőből jött. A nagy hímek nagyon drágák. A kisebb nőstényeknek rövidebb a szezonjuk, és a páncél alatti ikrájukért becsülik őket.

A délelőtt közepére vége. A ládákat egymásra rakják, a padlót felmossák. Polly egy üres ládán ült, és nézte, ahogy leereszkednek a redőnyök.