A régi szélmalmok

Fent, a város fölé magasodó dombok lapos tetején Polly egy hosszú sorban álló kerek kőtoronyra bukkant, melyek az égbolt előtt magasodtak.

High on the flat top of the hills above the town, Polly found a long row of round stone towers standing against the sky.

Régi szélmalmok voltak ezek. Ma már se tetejük, se vitorlájuk nincs. Csak üres tornyok, apró sötét ablakokkal, csendesen állva a szélben.

They were old windmills. Today they have no roofs and no sails any more. They are just open towers with small dark windows, quiet in the wind.

Réges-régen az idefent fújó erős szél napról napra forgatta hatalmas vitorláikat, és a malmok búzát őröltek liszté az egész lent fekvő város számára.

Long ago, the strong wind up here turned their great sails day after day, and the mills ground wheat into flour for the whole town below.

Polly alaposan szemügyre vette a falakat. Ugyanaz az aranyszínű kő volt, amit a tengerparti barlangban is látott. Félrebillentette a fejét, és gondolkodni kezdett.

Polly looked closely at the walls. It was the same golden stone she had seen in the cave by the sea. She tilted her head and began to wonder.