What the Fire Never Took

From high up, Polly saw the whole city. She saw the castle and its long walls. She saw the green garden. She saw the market roof. Across the river was the old wooden street. The sea was flat and silver.

Fentről Polly az egész várost látta. Látta a várat és a hosszú falait. Látta a zöld kertet. Látta a piac tetejét. A folyón túl volt a régi fa utca. A tenger lapos volt és ezüstös.

The best thing here is not the big buildings. It is normal life. A market still sells fish. A craft still has buyers. Someone still practises music upstairs.

A legjobb dolog itt nem a nagy épület. Hanem a hétköznapi élet. Egy piac még mindig halat árul. Egy mesterségnek még mindig vannak vevői. Valaki még mindig zenét gyakorol odafent.

Rain came in from the sea. It comes almost every day here. People say you can forget your lunch, but never your umbrella. Polly waited under a roof.

Az eső a tenger felől jött. Itt majdnem minden nap esik. Az emberek szerint az ebédedet elfelejtheted, de az esernyődet soha. Polly egy tető alatt várt.

Then she flew low over the water. Behind her, the gold was still being beaten thin.

Aztán alacsonyan repült a víz fölött. Mögötte még mindig vékonyra verték az aranyat.