Water That Went Hard

In Barahona the rough stone arrives at small workshops. A saw cuts the lump open. The grey outside falls away, and there is the blue inside, in bands and swirls with little white islands, like a photo of the sea from very high up.

Barahonában a nyers kő kis műhelyekbe érkezik. Egy fűrész felvágja a darabot. Lehullik a szürke külső, és ott a kék belül, sávokban és kavargásokban, apró fehér szigetekkel, mint egy nagyon magasból készült fénykép a tengerről.

The stone is called pectolite. Grey and white pectolite is found in many countries. Blue pectolite is found only here. People have looked for another place for fifty years and they have never found one.

A követ pektolitnak hívják. A szürke és fehér pektolit sok országban megtalálható. A kék pektolit csak itt található. Az emberek ötven éve keresnek egy másik helyet, és sosem találtak.

The colour probably comes from copper inside the crystal. We do know how the stone was made. This is old volcanic rock. Long after the lava went cold, hot water moved through the little holes inside it and slowly filled them. So the stone is water that went hard.

A szín valószínűleg a kristályban lévő réztől ered. Azt tudjuk, hogyan keletkezett a kő. Ez ősi vulkanikus kőzet. Jóval azután, hogy a láva kihűlt, forró víz mozgott át a benne lévő apró lyukakon, és lassan feltöltötte őket. Így a kő víz, amely megkeményedett.

The workshop grinds each piece round and smooth, then polishes it until it shines like glass. The darker the blue, the more it is worth. The best of all is called volcanic blue. Polly watches a tray fill up. No two pieces are the same.

A műhely minden darabot kerekre és simára csiszol, majd addig polírozza, amíg úgy nem ragyog, mint az üveg. Minél sötétebb a kék, annál többet ér. A legjobbat vulkanikus kéknek hívják. Polly figyeli, ahogy egy tálca megtelik. Nincs két egyforma darab.