Nyolc kilométer, amelyen semmi sincs

Az utolsó partszakasz a legelhagyatottabb. Az ország délnyugati csücskénél van egy öböl, Bahía de las Águilas, amely körülbelül nyolc kilométer hosszan húzódik, és semmi nincs mentén felépítve. Nincs szálloda, nincs bár, nincs útnak nevezhető út. Csónakkal érkezel, vagy egy poros ösvényen zötykölődsz be. A mögötte lévő sziklák alacsonyak, fehérek és tele lyukakkal, és a víz olyan tiszta, hogy fentről nézve a csónakok mintha a levegőben lebegnének.

The last stretch of coast is the emptiest. Down at the southwest tip of the country there is a bay called Bahía de las Águilas, and it runs for about eight kilometres with nothing built along it. No hotel, no bar, no road worth the name. You arrive by boat, or you rattle in on a track. The cliffs behind are low and white and full of holes, and the water is so clear that from above the boats look as though they are hanging in air.

Azért maradt elhagyatott, mert a Jaragua Nemzeti Park területén fekszik, amelyet ezerkilencszáznyolcvanháromban hoztak létre, és amely a Karib-térség legnagyobb védett területe, nagyobbrészt tenger, nem szárazföld. Később a parkot a hegyekkel és a sós tóval egyetlen bioszféra-rezervátummá egyesítették, így az ország ezen egész sarkát, a felhőerdőtől egészen a zátonyig, egy egységként gondozzák.

It stays empty because it lies inside Jaragua National Park, created in nineteen eighty three and the largest protected area in the Caribbean, most of it sea rather than land. Later the park was joined to the mountains and the salt lake as a single biosphere reserve, so this whole corner of the country, from cloud forest down to reef, is looked after as one piece.

Tavasztól nyár közepéig bőrhátú teknősök jönnek fel erre a strandra sötétben tojni. Ők a világ legnagyobb teknősei, és a park fészkeinek nagy része itt és a szomszédos strandon található. Reggelre az éjszakai munkából nem marad más, mint két széles nyom, amely felfelé vezet a homokban, és kettő, amely lefelé.

Between spring and midsummer, leatherback turtles come up this beach in the dark to lay. They are the largest turtles in the world, and most of the park's nests are made here and on the beach next door. By morning nothing is left of the night's work but two wide tracks going up the sand and two coming back down.

Polly késő délután hazafordul, és visszamászik a hegyeken át, kávéültetvények és banánsorok felett, a Sierra de Bahoruco hűvösebb levegőjébe, ahol szinte minden madár megtalálható, amely ezen a szigeten él és sehol máshol. Mögötte a halászhajók befutnak Barahonába. Az egyik lábában tartja a folyótorkolatból származó halványkék kavicsot, amely a Föld pontosan egyetlen dombjáról származik.

Polly turns for home in the late afternoon and climbs back over the mountains, over coffee farms and rows of plantains, into the cooler air of the Sierra de Bahoruco, where almost every bird that lives on this island and nowhere else can be found. Behind her the fishing boats are coming in to Barahona. Held in one foot is the pale blue pebble from the river mouth, which came from exactly one hill on Earth.