Polly Asks the Way

Polly had a theory that maps were for tourists, and the theory lasted exactly twenty minutes. The streets of the neighborhood curved like they were drawn freehand, every corner had the same bakery smell, and the library refused to appear. On a corner stood an owl with a folded newspaper, reading standing up the way only owls can. "Excuse me, one question. I think I am lost."

Pollynak volt egy elmélete, hogy a térképek turistáknak valók, és ez az elmélet pontosan húsz percig tartott. A környék utcái úgy kanyarogtak, mintha szabad kézzel rajzolták volna őket, minden sarkon ugyanaz a pékségillat fogadta, a könyvtár pedig nem volt hajlandó előbukkanni. Az egyik sarkon egy bagoly állt összehajtott újsággal, állva olvasva, ahogy csak a baglyok tudnak. „Elnézést, egy kérdés. Azt hiszem, eltévedtem.”

The owl lowered the newspaper with enormous patience. "Where is the library? I have been going in circles." It was not far, the owl explained; the problem was the fountain. Everyone turned the wrong way at the fountain. "To the right or to the left at the fountain?" Left, always left, and then nothing but street until the square. "Straight ahead until the square, okay! That sounds easy."

A bagoly hatalmas türelemmel eresztette le az újságot. „Hol van a könyvtár? Már egy ideje körbe-körbe járok.” Nincs messze, magyarázta a bagoly; a gond a szökőkút. A szökőkútnál mindenki rossz felé fordul. „A szökőkútnál jobbra vagy balra?” Balra, mindig balra, és onnan már csak utca a térig. „Egyenesen a térig, rendben! Ez könnyűnek hangzik.”

It was easy, once someone said it out loud. The library appeared behind the square with its wide steps and its doors open, exactly where it had been all along. "Thank you very much! You have saved my afternoon." The owl waved the newspaper without looking up from the next page. Polly climbed the steps with a new theory: the shortest distance between two points is a good question.

És valóban könnyű volt, amint valaki kimondta hangosan. A könyvtár a tér mögött bukkant elő, széles lépcsőjével és nyitott ajtajával, pontosan ott, ahol végig volt. „Nagyon köszönöm! Megmentette a délutánomat.” A bagoly megrázta az újságot anélkül, hogy felnézett volna a következő oldalról. Polly új elmélettel ment fel a lépcsőn: két pont között a legrövidebb út egy jó kérdés.