Polly Orders a Coffee

The rain decided for Polly. It started halfway across the square, and the nearest door was a corner cafe with fogged windows and a striped awning dripping in slow drops. "Hello, good afternoon!" A badger in a bow tie looked up from the coffee machine as if visitors on rainy days were his favorite kind.

Az eső döntött Polly helyett. A tér közepén kezdett esni, és a legközelebbi ajtó egy sarki kávézóé volt, párás ablakokkal és csíkos ponyvával, amelyről lassú cseppekben csorgott a víz. „Jó napot!” Egy csokornyakkendős borz felnézett a kávégépről, mintha az esős napok vendégei lennének a kedvencei.

"A coffee with milk, please. Not too hot, if possible." The badger nodded like someone taking the request very seriously, then slid a glass case forward without a word. Inside, golden and sugared, waited the famous ones. "Do you have churros? Everyone talks about them." He pretended to be offended that the question was even necessary. "For here, please. I want to sit by the window for a while."

„Egy tejeskávét kérek. Ha lehet, ne túl forrót.” A borz úgy bólintott, mint aki nagyon komolyan veszi a rendelést, aztán szó nélkül előretolt egy üvegvitrint. Odabent aranybarnán és cukrosan várakoztak a híresek. „Van churros? Mindenki arról beszél.” Úgy tett, mintha megsértődött volna, hogy a kérdés egyáltalán szükséges. „Itt fogyasztom, kérem. Szeretnék egy kicsit az ablaknál ülni.”

The window seat came with the sound of rain and a view of umbrellas hurrying past. Polly dipped, tasted, and understood the entire neighborhood a little better. "The check, please. How much do I owe you?" The number was small; the discovery was not. "How delicious! I am definitely coming back tomorrow." The badger just polished a cup and smiled, because he had heard that before, and it was always true.

Az ablak melletti hely az eső hangjával és a siető esernyők felvonulásával érkezett. Polly mártogatott, kóstolt, és egy kicsit jobban megértette az egész környéket. „A számlát kérem. Mennyivel tartozom?” A szám kicsi volt; a felfedezés nem. „Nagyon finom! Holnap biztosan visszajövök.” A borz csak törölgetett egy csészét és mosolygott, mert ezt már hallotta korábban, és mindig igaz volt.