Crossing the Urals

On the third morning, the train stopped at Yekaterinburg. Galina had already left in the night. Pavel was still asleep. Two new passengers had taken the empty bunks: a soldier of perhaps twenty in a uniform too clean to have been worn yet, and an older man with grey-yellow hair and a fishing tackle box.

A harmadik reggelen a vonat megállt Jekatyerinburgban. Galina már az éjszaka folyamán elment. Pavel még aludt. Két új utas foglalta el az üres fekhelyeket: egy talán húszéves katona, akinek az egyenruhája túl tiszta volt ahhoz, hogy már viselték volna, és egy idősebb férfi, szürke-sárga hajjal és egy horgászdobozzal.

Polly hopped to the window.

Polly az ablakhoz ugrott.

Yekaterinburg is the largest city in the Urals. The Ural Mountains divide Europe from Asia. They are not high, more a long worn ridge than a wall. But they are old. Five hundred million years ago, the Urals were already a major mountain range. They have been worn down for half a billion years and are still there. They are some of the oldest mountains on Earth.

Jekatyerinburg az Urál legnagyobb városa. Az Urál-hegység választja el Európát Ázsiától. Nem magasak, inkább egy hosszú, kopott gerinc, mint egy fal. De régiek. Ötszázmillió évvel ezelőtt az Urál már jelentős hegylánc volt. Félmilliárd éve kopnak, és még mindig ott vannak. A Föld legöregebb hegyei közé tartoznak.

The Trans-Siberian crosses the Urals through Yekaterinburg. There is a small marker at kilometre 1,777 of the line that says EUROPE on one side and ASIA on the other. The conductor told Polly, with a small smile, that the marker was a tourist invention. The real border, geographically, was not at a clean point. The dividing line runs roughly along the watershed of the Ural River.

A Transzszibériai vasút Jekatyerinburgon keresztül szeli át az Urálokat. Van egy kis jelzőtábla a vonal 1,777. kilométerénél, amely egyik oldalán azt írja, hogy EURÓPA, a másikon pedig ÁZSIA. A kalauz egy kis mosollyal mondta Polly-nak, hogy a jelzőtábla turistacsalogatás. A valódi határ földrajzilag nem egy tiszta pont. A választóvonal nagyjából az Urál folyó vízválasztója mentén húzódik.

But the symbolic crossing was the point.

De a szimbolikus átkelés volt a lényeg.

The new passenger with the tackle box opened it and laid out his lures on the table. He arranged them by colour.

Az új utas a horgászdobozzal kinyitotta azt, és kirakta a csalit az asztalra. Szín szerint rendezte őket.

"Where do you fish?" Polly asked.

"Hol horgászik?" kérdezte Polly.

He looked up. "Lake Baikal," he said. "In three days. Omul. The salmon of Baikal. You will not find it anywhere else in the world." He pointed at a green-and-silver spoon. "This is what I use."

Felpillantott. "A Bajkál-tónál," mondta. "Három nap múlva. Omul. A Bajkál lazaca. Sehol máshol nem találja meg a világon." Egy zöld-ezüst kanálra mutatott. "Ezt használom."

A few hours later, near Pervouralsk, the train slowed past a small white obelisk in a clearing. EUROPE on one side. ASIA on the other. Three tourists waved at the train. Pavel lifted one hand from his laptop and waved back.

Néhány órával később, Pervouralsk közelében, a vonat lassított egy kis fehér obeliszk mellett egy tisztáson. EURÓPA az egyik oldalon. ÁZSIA a másikon. Három turista integetett a vonatnak. Pavel felemelte egyik kezét a laptopjáról, és visszaintegetett.

The obelisk slid away. The train had crossed a continent the way you might cross a small street.

Az obeliszk eltűnt a szemük elől. A vonat átszelte a kontinenst, ahogy egy kis utcát szelne át.