The Birch Forests

On the second morning, the train was already four hundred kilometres east of Moscow. Polly woke up on the small folding table. The light through the window was the soft grey of a northern summer morning. Galina, the older woman, was already drinking tea from a glass in a metal holder.

A második reggelen a vonat már négyszáz kilométerre járt Moszkvától keletre. Polly a kis lehajtható asztalon ébredt. Az ablakon át beszűrődő fény a nyári északi reggelek puha szürkesége volt. Galina, az idősebb nő, már teát ivott egy fém tartóban lévő pohárból.

"Birches," she said.

"Nyírfák," mondta.

Polly looked. Outside, white-trunked trees were running past at sixty kilometres an hour. They were everywhere. They went on. They were not in groves or clearings. They were the entire landscape.

Polly kinézett. Kívül fehér törzsű fák suhantak el hatvan kilométer per órás sebességgel. Mindenhol ott voltak. Nem ligetekben vagy tisztásokon álltak. Ők voltak az egész táj.

This was the western edge of the Russian birch belt. White birch has the widest natural range of any deciduous tree on Earth. It grows where almost nothing else will. It is the tree that says: there has been a fire here, or, there will be a forest here, but I am here first.

Ez volt az orosz nyírfazóna nyugati széle. A fehér nyírfa a legszélesebb természetes elterjedésű lombhullató fa a Földön. Ott nő, ahol szinte semmi más nem. Ez az a fa, amely azt mondja: itt tűz volt, vagy itt erdő lesz, de én vagyok itt először.

The young man with the laptop, whose name turned out to be Pavel, looked up. "You are the parrot," he said in flat English. "I noticed." He went back to typing.

A fiatalember, akinek a neve végül Pavel lett, felnézett a laptopjáról. "Te vagy a papagáj," mondta lapos angolsággal. "Észrevettem." Visszatért a gépeléshez.

Galina poured a second glass of tea and offered it to Polly. It was the colour of amber. A thin slice of lemon floated on top. The samovar at the end of the carriage had been running for twelve hours straight.

Galina töltött egy második pohár teát, és Polly felé nyújtotta. Borostyán színű volt. Egy vékony citromszelet úszott a tetején. A kocsi végén lévő szamovár már tizenkét órája működött.

Polly drank a sip carefully off the edge of the glass. It was very hot and very sweet.

Polly óvatosan kortyolt egyet a pohár széléről. Nagyon forró és nagyon édes volt.

"The longest part of this trip is the trees," Galina said. "People do not understand this until they ride it. You sit in a train for six days and you look out at trees. There is no end to them."

"Az út leghosszabb része a fák," mondta Galina. "Az emberek ezt nem értik meg, amíg nem utaznak rajta. Hat napig ülsz egy vonaton, és csak fákat látsz. Nincs vége."

The taiga begins past the Volga. About forty percent of Russia's land area is taiga. The country contains roughly twenty percent of all the world's standing forest.

A tajga a Volga után kezdődik. Oroszország földterületének körülbelül negyven százaléka tajga. Az ország a világ összes álló erdejének körülbelül húsz százalékát tartalmazza.

Polly drank a second sip. Pavel typed. Galina returned to her book. Outside, four hundred kilometres slid past as if it were one continuous birch.

Polly ivott egy második kortyot. Pavel gépelt. Galina visszatért a könyvéhez. Kívül négyszáz kilométer suhant el, mintha egyetlen folyamatos nyírfa lenne.