Yaroslavsky Station

Yaroslavsky Station in Moscow looked, from the air, like a cake decorated by an enthusiast. Green and white turrets. Pointed roofs. Gold trim. The architect, Fyodor Shekhtel, had designed it in 1902.

A moszkvai Jaroszlavszkij pályaudvar a magasból nézve olyan volt, mint egy lelkes cukrász által díszített torta. Zöld és fehér tornyok. Hegyes tetők. Arany díszítés. Az építész, Fjodor Sehtyel, 1902-ben tervezte.

Polly came in low through the city haze. Moscow in June was warm and bright. She circled the station once and landed on the iron canopy over the main entrance.

Polly alacsonyan repült be a város ködén át. Moszkva júniusban meleg és fényes volt. Egyszer körözött a pályaudvar felett, majd leszállt a főbejárat fölötti vas tetőre.

The Trans-Siberian Railway begins here. It runs east for 9,289 kilometres, the length of the entire Eurasian landmass, ending at Vladivostok on the Pacific. The line was completed in 1916. It is still the longest railway line in the world. The flagship train, the Rossiya, leaves Yaroslavsky Station every other day at one in the afternoon. It arrives in Vladivostok seven days and seven time zones later.

A Transzszibériai vasút itt kezdődik. Kelet felé halad 9289 kilométeren át, az egész eurázsiai földrészen keresztül, és a Csendes-óceán partján, Vlagyivosztoknál ér véget. A vonalat 1916-ban fejezték be. Még mindig ez a leghosszabb vasútvonal a világon. A zászlóshajó vonat, a Rosszija, minden másnap délután egykor indul a Jaroszlavszkij pályaudvarról. Hét nap és hét időzóna múlva érkezik Vlagyivosztokba.

Polly had a window berth in second class compartment 7. The conductor had taken one look at her glasses and decided, sensibly, that this was not his problem.

Polly másodosztályú fülkében, a 7-es számú fülke ablak melletti ágyán kapott helyet. A kalauz egy pillantást vetett a szemüvegére, és bölcsen úgy döntött, hogy ez nem az ő problémája.

Her compartment was a small wood-panelled room with two upper and two lower bunks. Two bunks were already taken. One by a quiet retired woman in a beige cardigan, reading. The other by a young man with a beard typing on a laptop, who saw Polly, said "OK," and went back to typing.

A fülke egy kis, faburkolatú szoba volt, két felső és két alsó ággyal. Két ágy már foglalt volt. Az egyiken egy csendes, nyugdíjas nő ült bézs kardigánban, olvasott. A másikon egy szakállas fiatalember gépelt a laptopján, aki meglátta Polly-t, azt mondta: "Rendben," és visszatért a gépeléshez.

Polly hopped onto the small table and looked out the window. The platform was full of motion. A samovar in the corner of the carriage hissed.

Polly felugrott a kis asztalra, és kinézett az ablakon. A peron tele volt mozgással. A kocsi sarkában egy szamovár sziszegett.

At exactly one o'clock, the train moved. It did not feel like a beginning. The wheels found their rhythm in two minutes and held it. The platform slid away.

Pontosan egy órakor megmozdult a vonat. Nem érződött kezdésnek. A kerekek két perc alatt megtalálták a ritmusukat, és tartották is. A peron elúszott.

Within half an hour, Moscow had thinned to suburbs. Within an hour, suburbs to dachas, small Russian summer houses. Within two hours, dachas to forest. Polly tilted her glasses straight against her beak.

Fél órán belül Moszkva külvárosokká ritkult. Egy órán belül a külvárosok dácsákká, kis orosz nyaralókká váltak. Két órán belül a dácsák erdővé. Polly egyenesre igazította a szemüvegét a csőrén.

The quiet woman looked up. "First time?" she said in careful English. Polly tilted her red head. "It is a long way. Settle in."

A csendes nő felnézett. "Első alkalom?" kérdezte gondosan angolul. Polly megdöntötte vörös fejét. "Hosszú út lesz. Helyezkedj el kényelmesen."