Above the Valley

Polly came in low through the Merced canyon, her red-orange head turned into a wind that smelled of pine resin and granite dust. Below her the valley opened. Sheer cliffs on both sides. A river the colour of pewter. A long green floor.

Polly alacsonyan érkezett a Merced-kanyonon keresztül, vörös-narancs feje a fenyőgyanta és a gránitpor illatát hordozó szélbe fordult. Alatta a völgy kitárult. Meredek sziklák mindkét oldalon. Egy folyó, amely ónszínben csillogott. Egy hosszú, zöld padló.

She climbed and turned. From the air, Yosemite Valley looked like a U cut out of stone by a careful giant. That was not far off. Twenty thousand years ago, an ice sheet a thousand metres thick had pushed through here, plucking blocks of granite off the walls and grinding the floor flat. The valley was the negative shape of that ice.

Felkapaszkodott és fordult. A levegőből a Yosemite-völgy úgy nézett ki, mint egy U, amelyet egy gondos óriás vájt ki a kőből. Ez nem is állt messze az igazságtól. Húszezer évvel ezelőtt egy ezer méter vastag jégtakaró nyomult át itt, gránittömböket tépve le a falakról és kisimítva a padlót. A völgy ennek a jégnek a negatív formája volt.

She banked toward El Capitan. The wall was nine hundred metres of pale grey rock, almost vertical. Two tiny dots of colour were stuck to the face about halfway up. Climbers. They had been up there for two days and would be up there for two more.

El Capitan felé fordult. A fal kilencszáz méter magas, halványszürke szikla, szinte függőleges. Két apró színes pont tapadt a közepére. Hegymászók. Két napja voltak már fent, és még két napig ott is maradnak.

Polly perched on a wind-bent jeffrey pine at the rim. The needles smelled of butterscotch in the sun. From here she could see the climbers more clearly. They moved one careful motion at a time, anchored to small metal plates. She watched a long minute. Neither of them looked down.

Polly egy szélhajlította jeffrey fenyőn telepedett le a peremen. A tűlevelek vajkaramella illatot árasztottak a napfényben. Innen tisztábban látta a hegymászókat. Egy-egy óvatos mozdulattal haladtak, apró fémlemezekhez rögzítve. Hosszú percekig figyelte őket. Egyikük sem nézett le.

A ranger's pickup truck climbed the road below. Polly noted it. She had been told, by a previous parrot of her acquaintance, that the best way to learn a park was from the passenger seat of a working ranger. She thought about that for a while.

Egy parkőr pickupja kapaszkodott fel az úton alatta. Polly megjegyezte. Egy korábbi ismerős papagáj azt mondta neki, hogy a legjobb módja annak, hogy megismerje a parkot, ha egy dolgozó parkőr utasüléséből teszi. Ezen elgondolkodott egy darabig.

She flew down the south rim, slow, taking the air as it came. A turkey vulture rose past her on a thermal without flapping once. Polly tilted her glasses straighter against the wind and watched the vulture climb.

Lassan repült le a déli peremen, ahogy a levegő jött. Egy pulykakeselyű emelkedett el mellette egy termikán, anélkül hogy egyszer is csapott volna a szárnyával. Polly egyenesebbre billentette a szemüvegét a szél ellen, és figyelte, ahogy a keselyű emelkedik.

At the valley floor, the air was warm and dim under the canopy. She landed on a fallen sugar pine and let her feathers settle. The pine was perhaps two metres across at its base. It had fallen some long time ago. Already moss was working on it.

A völgy alján a levegő meleg és homályos volt a lombkorona alatt. Leszállt egy kidőlt cukorfenyőre, és hagyta, hogy a tollai megnyugodjanak. A fenyő talán két méter átmérőjű volt az aljánál. Már régóta feküdt ott. A moha már dolgozott rajta.

The Merced River ran past, brown with spring melt. Polly hopped down and put her yellow feet in the wet sand at its edge. The water was cold enough to make her toes ache.

A Merced folyó elhaladt mellette, barnán a tavaszi olvadástól. Polly leugrott, és sárga lábát a nedves homokba tette a partján. A víz hideg volt, és megfájdította a lábujjait.

A park sign near the trail read SHUTTLE TO VISITOR CENTER. Polly considered this. Then she stretched her blue-teal wings and made for the shuttle stop, lower down the valley.

Egy park tábla az ösvény mellett azt írta: JÁRAT A LÁTOGATÓKÖZPONTHOZ. Polly ezt fontolóra vette. Aztán kinyújtotta kékeszöld szárnyait, és elindult a járat megállója felé, lejjebb a völgyben.

The shuttle was a long green bus with open windows. A woman in a brown uniform was the driver. She looked at Polly without surprise. "You riding?" Polly tilted her head. The woman opened the door.

A járat egy hosszú zöld busz volt, nyitott ablakokkal. Egy barna egyenruhás nő volt a sofőr. Megnézte Pollyt, meglepetés nélkül. "Utazol?" Polly félrehajtotta a fejét. A nő kinyitotta az ajtót.

Polly hopped to a railing inside the bus. The bus rolled. Outside, El Capitan turned slowly past the windows. Polly watched the climbers grow smaller again. Tomorrow she would find a way up.

Polly felugrott a busz belső korlátjára. A busz elindult. Kint El Capitan lassan elfordult az ablakok előtt. Polly figyelte, ahogy a hegymászók újra kisebbek lesznek. Holnap majd talál egy utat felfelé.

The shuttle pulled into the visitor centre. Polly stayed on the railing. The driver said, "Last stop," and laughed. "You can sleep here if you want." Polly tucked her head under her wing. She did.

A járat behúzódott a látogatóközpontba. Polly a korláton maradt. A sofőr azt mondta: "Utolsó megálló," és nevetett. "Itt aludhatsz, ha akarsz." Polly a szárnya alá hajtotta a fejét. Megtette.